Az illóolajok a történelem során

Az aromával rendelkező növények mindig fontos szerepet töltöttek be az emberi civilizációkban. Vallás, szertartások, kozmetikumok, orvoslás és spiritualitás részei voltak és még mindig azok is.

Kr. e. 4000-3000

A sumérok az első ismert parfümrecepteket vésték ékírással agyagtáblákba.

Kr. e. 3000

Agyagedényekben állították elő és tárolták a parfümöket az Indus-völgyi civilizációban.

Kr. e. 2500

Shen Nung (Shennong) kínai császár meghatározza több mint 300 növény orvosi felhasználását.

Kr. e. 1850

Ciprus szigetén ókori parfümkészítők hidrodesztillációval állítanak elő parfümöt a növényi kivonatokból. 

Kr. e. 1550

Az Ebers Papirusznak nevezett egyiptomi hieroglifás leírás arról, hogy hogyan használták az egyiptomiak a tömjént és egyéb illatokat többfajta célra, például vallási szertartásaikhoz és gyógyításra.

Kr. e. 1000-400

A tömjén a legnagyobb kereskedelmi árucikk az ókori Arábia területén, és a Tömjén útnak nevezett kereskedelmi útvonal közel 4000 kilométeres hosszúságban húzódott Omartól Petráig.

Kr. e. 850-150

Görög gyógyítók aromás növényeket használnak orvosságként abban a hitben, hogy azok fenséges találmányai az isteneknek.

Kr. e. 430

Hippokratész illóolajok gőzével és aromatikus növények füstjével tisztítja meg Athén városának levegőjét, segítve a pestis elleni küzdelmet.

Kr. e. 70

Dioszkoridész megírja a De Materia Medica című tanulmányát, egy szöveget a növényi gyógyszerekről és számos növény gyógyszerként való felhasználásáról.

Forrás: Wikipédia

Kr. e. 27-Kr. u. 395 

Az ókori rómaiak illóolajokat használnak fürdőik, otthonaik és testük illatosítására.

1000

Avicenna perzsa filozófus és gyógyító feltalálja a gőzlepárlásos (gőzdesztillációs) folyamatot.

1500

A német gyógyító, Hieronymus Brunschwig kiadja a Liber de Arte Distillandi című kötetét, amely az egyik első nyomtaott kiadvány az illóolajok lepárlásáról.

1937

René-Maurice Gattefossé francia kémikus kiadja az Aromathérapie című könyvét, amely kihangsúlyozza az illóolajok terápiás értékeit, legfőképpen a levenduláét.